Előfordulás: Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb daganatos betegsége. Hazánkban évente 5000-6000 új eset kerül felfedezésre. Megjelenése az 50-60 év közötti női korosztályban a legvalószínűbb. Nagyon ritkán férfiakban is kialakulhat.
Kóroktan: Az emlő hormonális hatásra bekövetkező fejlődése során vagy a későbbiekben lejátszódó megújulási folyamatok kapcsán fellépő genetikai hiba miatt a kóros génállományú sejtekből képződhet rosszindulatú daganat. A hajlamosító tényezők főleg a hormonális faktorokkal (az első és az utolsó menstruáció időpontja, terhességek száma, életkor az első terhesség idején, hormonkezelések) és egyes életmódbeli sajátosságokkal (testsúly, étkezés, mozgáshiány) kapcsolatosak. Veleszületett génhiba az esetek 10 %-ban fordul elő. A rizikót jelző eltérések pl. az elhízás, a mammográfiás felvételen látható fokozott emlő tömöttség, a kórtörténetben szereplő jóindulatú emlőelváltozások, a pozitív családi kórtörténet (fiatalkori vagy kétoldali emlőrák a családban, többszörös daganatos betegség).
Megelőzés: Testsúly kontroll, rendszeres testmozgás, alkohol fogyasztás mellőzése és a hormonális kezelések kerülése. A korai diagnózis az emlő rendszeres önvizsgálatával, valamint a hazánkban 45-65 éves korosztályban kétévente szervezett emlőszűrésen való részvétellel lehetséges. A mammográfiás szűrés röntgenvizsgálatból áll, amely az emlő átvilágítással való ellenőrzését szolgálja. A szűrés fájdalommentes és ingyenes.
Tünetek: A korai sádiumú emlődaganatok többsége nem okoz tünetet, nem tapintható, és szürővizsgálattal ismerhető fel. Később tTapintható csomó a mellben, a mell alakjának torzulása, az emlőbimbó vagy a bőr behúzódása, nem gyógyuló seb megjelenése, véres váladékozás, hónalji csomó jelenléte hívja fel a figyelmet.
Diagnosztika: A kivizsgálás része az emlő fizikális, mammográfiás és ultrahangos vizsgálata, a célzott mintavétel, biopszia. A szövettani mintavétel történhet mammográfia vagy ultrahang vizsgálat, ritkábban sebészi beavatkozás során. A szövettani mintavétel történhet mammográfia vagy ultrahang vizsgálat, ritkábban sebészi beavatkozás során.Speciális esetekben emlő MRI elvégzésére is sor kerül. Áttét rendkívül ritkán jelentkezik,ek leggyakrabban a tüdőben, a májban, az agyban és a csontokban jelenhetnek meg. A távoli szervek ellenőrzése vizsgálata indokolt esetben mellkasi röntgen vagy CT, hasi-kismedencei CT, MRI, esetleg PET/CT, illetve csontizotóp vizsgálattal révén történhet. Indokolt lehet vérvétel tumor markerek irányában. A szövettani mintavétel történhet mammográfia vagy ultrahang vizsgálat, ritkábban sebészi beavatkozás során.
Kezelés: A kezelések típusát és sorrendjét a daganat szövettani és biológiai tulajdonságai szabják meg. A korai emlőrák ellátása során a várható kimenetelre utaló tényezők alapján történik a helyi kiújulás és az áttétképződés valószínűségének megállapítása. AmennyibenKorai stádiumban lehetséges, emlőmegtartó műtét és őrszem nyirokcsomó mintavétel történik. Emlőmegtartó műtét után legtöbbször sugárkezelés is szükséges, mivel a daganat helyének környezetében hátra maradt kicsiny tumoros gócok a helyi kiújulás forrásai lehetnek. Ritkábban indokolt emlő- és teljes hónalji nyirokcsomó blokk eltávolítás, melyet követően sugárkezelés csupán magas kiújulási kockázat mellett szükséges. A nyirokrégiók sugárkezelése jelentős nyirokcsomó érintettség esetén indokolt. A mell sugárkezelése történhet külső és belső technikákkal. A külső sugárterápia időtartama általában 5-6 hét. Nagy távoli szóródási rizikó esetén általános hatású gyógyszeres daganat gátló kezelés szükséges, mely lehet kemoterápia, hormonterápia és biológiai terápia. Amennyiben a tumor sejtekben vannak hormon receptorok, melyek az ösztrogéneket megkötik, azok serkentik a sejtosztódást. Az antihormon kezelés a hormontermelést függeszti fel vagy a hormonhatást akadályozza meg. Az általános kezelés elvégzése egyes esetekben a műtétet megelőzően lehet indokolt. Áttétes emlőrákban a terápia célja a tumor tömeg megkisebbítése, a túlélés növelése. A gyorsan romló, zsigeri elhelyezkedésű áttétek kezelésében általában kemoterápiát alkalmaznak, míg a lassú előrehaladású, életfontos szervet nem érintő áttétek kezelésére a hormonterápia előnyösebb. Mindkét módszer kiegészítésére molekuláris célzott szerek adhatók. Csontáttétek esetén a cél a vázrendszer stabilitásának megőrzése, mely sugárkezeléssel, valamint csontépítő gyógyszerelés alkalmazásával lehetséges.