Előfordulás: A prosztatarák az egyik leggyakoribb daganattípus a férfiak között, hazánkban a második tumoros halálok. Évente 4000 új előfordulást regisztrálnak. Általában 65-80 éves korban jelentkezik.
Kóroki tényezők: A legnagyobb kockázatot jelentő tényező az életkor. Kialakulásában szerepet játszanak továbbá örökletes és hormonális faktorok is. Az életmódbeli tényezők közül kiemelendő az állati zsírokban gazdag étrend és a kadmiummal való érintkezés.
Megelőzés: Szűrés céljából 50 éves kor felett évente ajánlott prosztatavizsgálat végbélen át, valamint vérvétel PSA (prosztata specifikus antigén, a vérben keringő prosztata eredetű fehérje) szint irányában. Javasolt állati zsírokban szegény diéta tartása.
Tünetek: Megjelenhet vizeletsugár-gyengeség, szakaszos vizelés, csöpögés a vizelés végén, teljes vagy részleges vizeletelakadás, gyakori és kevés vizeletürítés, fájdalmas vizelés, éjjeli vizeletürítés, illetve véres vizelet- vagy ondóürítés. Előfordulhat potencia zavar vagy áttétes betegségben deréktáji fájdalom.
Diagnosztika: Fizikális vizsgálat részeként a végbélen át gumikesztyűvel tapintva a betegség jele lehet a megnagyobbodott, göbös, porckemény prosztata. Kóros lelet esetén végbélen át ultrahang, illetve vérvétel során PSA szint mérés végezhető. Szövettani mintavétel a végbélen át célzott tűbiopsziával lehetséges. A prosztatarák legtöbbször a csontokba és a nyirokcsomókba ad áttétet. A kivizsgálás részeként ultrahang, CT vagy MRI lehet szükséges. A csontok állapotának felmérése céljából csontizotóp, esetleg célzott röntgen elvégzése lehet indokolt.
Szövettan: A prosztatarák legtöbbször mirigysejtes daganat. Sejtjeinek az ép szövettől való eltérése (differenciáció) a Gleason-score-ral (pontszámmal) írható le. A szövettani leletben a minta legdifferenciáltabb és legkevésbé differenciált területeinek összegét adják meg (2-10 pont).
Kezelés: Idős korban, igen korai stádiumú betegségben elegendő lehet csupán a rendszeres ellenőrzés.
Korai felismerés esetén, jó általános állapotú betegeknél, akiknél a várható élettartam legalább 10 év, a prosztata, az ondómirigyek és a környéki nyirokcsomók sebészi eltávolítása gyógyulást eredményezhet. Hasonló eredményt adhat a sugárkezelés is, de a két módszer mellékhatásai eltérőek. Mindig egyénileg kell megválasztani a legjobb megoldást. A prosztata daganatának sugárkezelése történhet belső és külső technikákkal. A belső sugárforrás lehet a kezelni kívánt területre behelyezett több, izotópot tartalmazó kapszula, vagy üres, később feltöltött csövecske. Sugárkezelés előrehaladott stádium esetén is alkalmazható az áttétes csontok, a fájdalom, valamint a helyi kiújulások kezelésére is.
A prosztata tokját áttörő daganatok esetében egész szervezetre ható kezelés (is) választandó. A prosztatarák kialakulásában és terjedésében fontos szerepe van a férfi nemi hormonoknak, melyek a herékben, a mellékvesében és a tumor sejtekben termelődnek. A prosztata daganatos betegek kezelésében cél a tesztoszteron szint csökkentése és a hormonkötődés gátlása. A herék műtéti eltávolítása a sebészi kasztráció, míg a kémiai kasztráció gyógyszeres terápiát jelent. A totális androgén blokád kombinált hormon gátló gyógyszeres terápia. Kasztráció rezisztens daganat esetében a vérben a tesztoszteron szintje alacsony, azonban a tumor mégis terjedni kezd. Ebben az esetben általában kombinált kemoterápia jön szóba.
Csontáttétek esetén csonterősítő gyógyszerelés, valamint a csontokba beépülő izotópos terápia is lehetséges.