tudastar logoA méhnyakrák a negyedik leggyakoribb daganat a nők körében, összességében a 7. leggyakoribb daganatos megbetegedés. A becslések szerint 2012-ben világszerte 528.000 új esetet diagnosztizáltak. (1)

 

A méhnyakrákos esetek több mint 90 %-t a humán papilloma vírus (HPV) okozza. Ha az elváltozást korán felfedezik, a betegség nagy valószínűséggel gyógyítható.

A méhnyak sejtjeinek rákos elfajulása kezdetben nem jár tünetekkel. A betegség előrehaladtával az alábbi tünetek jelentkeznek a leggyakrabban:

  • hüvelyi folyás
  • menstruációs ciklusok közötti hüvelyi vérzés
  • menopauza után ismét jelentkező vérzés
  • szexuális együttlét alatti vérzés vagy fájdalom.

A HPV a vírusok egy nagy csoportja; kb. 40 típusa képes a genitális területeken fertőzést, és ezek néhánya méhnyakrákot okozni. A HPV fertőzés általában magától megszűnik, ha mégis sokáig fennáll, akkor képes a méhnyak felszíni sejtjeiben olyan elváltozásokat okozni, melyek idővel rákos sejtekké alakulnak. Néhány HPV vírus szemölcsöket okoz a szeméremtájékon, ezek nem vezetnek rákos elfajuláshoz. A HPV veszélyes típusai évekig lehetnek a sejtekben anélkül, hogy tüneteket okoznának. A HPV annyira gyakori, hogy a legtöbb ember, – nő és férfi egyaránt – aki valaha is létesített szexuális kapcsolatot valamikor megfertőződött élete során. A HPV néhány típusa szeméremtest, hüvely, hímvessző, végbélnyílás ill. szájüregi daganatokat is okozhat mindkét nemben.

A méhnyakrák kockázatát tovább növeli a:

  • szexuális élet megkezdése 18 éves kor előtt
  • a szexuális partnerek gyakori váltogatása
  • dohányzás
  • több kihordott terhesség
  • magasabb életkor
  • HIV pozitivitás vagy egyéb ok miatti legyengült immunrendszer.

Nőgyógyászati szűrővizsgálattal és Pap-teszt segítségével korai stádiumban kimutatható a rákos elváltozás. A méhnyakból vett kenet mikroszkópos vizsgálatával a rákos sejtek megjelenése előtt igazolhatók kóros sejtek. 24 éves kortól, illetve a nemi élet megkezdésének időpontjától 1-2 évente javasolt a szűrővizsgálat elvégzése. Amennyiben a Pap-teszt kóros sejteket ír le, a teszt megismétlése és további kivizsgálás javasolt. Ekkor a méhnyakból szövettani mintavétel történik, és ha ennek mikroszkópos vizsgálata rákos sejteket igazol, orvosa további vizsgálatokat végeztet, hogy lássa mennyire előrehaladott, milyen stádiumú a betegsége.

0 stádiumban a rákos sejtek csak a felszínen vannak. Az invazív, tehát a mélyebb szövetekbe terjedő elváltozásokat 4 stádiumra osztjuk:

  • I stádium – a daganat csak a méhre korlátozódik
  • II stádium – a daganat túlterjed a méhen, de nem éri el a medence falát vagy a hüvely alsó harmadát
  • III stádium – a daganat eléri a medence falát vagy a hüvely alsó harmadát és/vagy veseműködési zavart okoz
  • IV stádium – a daganat túlterjed a kismedencén és távoli szervekben is kimutatható vagy beszűri a húgyhólyagot vagy a végbelet.

A méhnyakrák kezelése a stádiumtól függ. A korai, 0 stádiumban a daganat műtéti eltávolítása javasolt, mely lehet konizáció (méhnyak területéből történő kúp alakú kimetszés) vagy méheltávolítás. Ennél előrehaladottab stádiumban (I és II. stádium) ez kiegészül a petevezetékek, a petefészkek és a környező nyirokcsomók sebészi kimetszésével. Bizonyos korai stádiumú esetekben, amikor beteg még szeretne teherbe esni, speciális fogamzóképesség-megtartó műtét is végezhető.

III és IV stádiumban kombinált kemo- és sugárterápia az elsődleges kezelési modalitás. A kemo + sugárkezelés műtét helyett vagy után is javasolt lehet személyre szabottan.

A sugárkezelés során megavolt energiájú, ionizáló sugárzást használnak. A sugárzás következtében a besugárzott szövetekben károsodik a besugárzott sejt örökítő anyaga (DNS), így csökken a sejtek szaporodása. Két formáját alkalmazzák a méhnyakrákok kezelése során:

  • külső sugárforrásból történő kezelés vagy teleterápia,
  • belső sugárkezelés vagy brachyterápia.

Külső sugárforrásként szolgáló készülékekkel történő sugárterápia során rendszerint hetenként öt kezelést végeznek és a sugárkezelés 5-7 hétig tart. A szükséges sugárdózist kisebb adagokba elosztva adják le a besugárzandó területre (frakcionált sugárterápia). Brachyterápia során a besugárzás közelről, a méhbe vagy a hüvelybe helyezett eszközzel történik a külső sugárkezelés után.

Kemoterápia során a vénába juttatott gyógyszer eljut a szervezet távoli részére szóródott daganatsejtekhez is. Kemoterápiát ezen kívül alkalmaznak a sugárkezelés kiegészítéseként, mely során a kemoterápiás gyógyszer érzékenyíti a daganatsejteket a sugárkezelésre.

Mind a kemo-, mind a sugárkezelésnek lehetnek mellékhatásai pl. hányinger, hányás, hasmenés, étvágytalanság, fáradtság, hajhullás stb.

A kezelések alatt tanácsos aktívnak maradni, mely emeli az energiaszintet, dietetikussal konzultálni, hogy kellő kalória-, és fehérjetartalmú élelmiszerek fogyasztásával meg tudja tartani az egészséges testsúlyt.

A méhnyakrákos betegek túlélési aránya a felfedezéskor fennálló stádiumtól és a kezelés minőségétől függ. A legmodernebb kezelések után az összes eset 80-90%-ának gyógyulása várható.

A méhnyakrák megelőzésére létezik védőoltás, mely azáltal fejti ki hatását, hogy a daganat kialakulásárért felelős HPV fertőzést előzi meg. A védőoltás csak megelőzésre alkalmazható, gyógyításra nem. Akkor a leghatásosabb, ha azelőtt adják, mielőtt az egyén aktív szexuális életet kezdene élni.

Dr. Sántha Dóra